Modellezés

A Titanic 1912-ben a valaha épült legnagyobb hajónak számított, emellett az emberi kéz által valaha épített legnagyobb mozgó tárgy címével is büszkélkedhetett. A hatalmas jármû 269 méter hosszú, 28 méter széles, tizenegy emelet magas és 46 328 tonna tömegû volt. Maximálisan 3547 utast lett volna képes szállítani a hajó. Végsebessége 42-45 km/h, melyet három, egyenként 98 tonna súlyú hajócsavar biztosított. Négy kéménye volt, melybõl három a kazánok füstjének elvezetésére szolgált. A negyediket a hajó egyensúlyának megõrzése és a hajó látványosabbá tételének érdekében szerelték fel. A kazánok két Triplex gépet és egy gõzturbinát hajtottak. A hajót kétezer darab, mintegy két és fél centiméter vastag acéllemezbõl állították össze. Ehhez hárommillió szegecset használtak fel. A hajó terveit Thomas Andrews készítette a White Star Line megbízásából. Az építés 1909. március 31-én kezdõdött, és két évig tartott.
A Titanic 1912.április 10-én 12.00 órakor idult el Southamptonból New Yorkba, elsõ és egyben utolsó útjára. A gigantikus hajó 1912.április 14 én éjjel egy jéghegynek ütközött, és elsüllyedt. 1517 embert merített magával hullámsírba.

A süllyedés története:

1912. április 14., 23 óra 40 perc. A figyelõ matróz jéghegyet észlel, 40 másodperc van az intézkedésre. Az ügyletes tiszt éles balra kormányzást és hátrafelé menetet rendel el. A hajó jobb elsõ oldala belerohan a jéghegybe. 23.42. E. J. Smith kapitány kiadja a parancsot: rekeszeket zárni! 23.45. Gépeket leállítani!
23.50-re az utasok felfigyelnek a furcsa csendre, a víz benyomulása miatt a levegõ fütyülése hallatszik. Másodpercenként 400 tonna víz ömlik a hajótestbe. Megjelennek az elsõ tócsák a harmadik osztály legalsó kabinjaiban. A hajóorrban 4 méteres a víz. Smith kapitány Thomas Andrews konstruktõrrel szemlére indul.
Április 15., 0.03-kor érnek vissza a hídra, s Andrews azt mondja: „A Titanic el fog süllyedni.” A kamrákat elválasztó zsilipkapuk nem elég magasak, a víz átömlik fölöttük. Az elsõ hat kamra megsérült (a tizenhat közül), a hajó csak négynek a sérülését bírná ki.
0.05-kor a kapitány az alvó utasok felébresztésére mozgósítja a legénységet. 0.14-kor belép a rádiósokhoz, s elrendeli a vészjelzéseket. A legközelebbi hajó, a Californian nem veszi a jeleket, mert 22.21 óta – a jég miatt – állnak, s a rádiós alszik.
0.25-kor a brit Carpathia veszi a vészjeleket, s 58 tengeri mérföldrõl elindul, 14 mérföld/óra sebességgel. Négy óra kevés az odaéréshez, ezt csak a kapitány és a fõkonstruktõr tudja. Az 1308 utas és a 898 fõ személyzet (összesen 2206 személy) nem tudja, mi a helyzet: a húsz mentõcsónakban csak 1178 hely van. Tehát legalább 1028-an halálra vannak ítélve.
0.35-kor tizenhat matróz elkezdi elõkészíteni a csónakokat. Az elkövetkezõ másfél órában – a tat függõlegesbe állásáig – csak tizennyolc csónak kerül vízbe. A legelsõn a hatvanöt ülõhelybõl csak huszonnyolcat foglaltak el! A második csónakba is csak huszonnyolcan szálltak be. A tizennyolc csónak ötszáz üres hellyel várakozik a mentõhajóra. Sok utas a 7 kilométer hosszú folyosólabirintusban bolyongva még a csónakfedélzetre sem jutott fel. Az alsóbb osztályú utasokat több helyen elrekesztették.
0.45. vészjelzõ rakéta. A Californian gõzösön ezt látják, de nem tekintik vészjelzésnek. Éjjel 1 óra körül már 30 ezer tonna víz van a hajóorrban, s még mindig csak öt csónak jutott vízre. 1.40. Az utolsó vészjelzõ rakéták. 2 órakor néhányan a vízbe ugranak, s így sikerül a csónakokba jutniuk. 2.05-kor a kapitány menekülésre szólítja fel a rádiósokat.
2.12. A tat a magasba emelkedik, s a hajó hátsó része függõlegesbe áll. A zenekar az utolsó dalt játssza. A 3-7 méteres hajócsavarok és a 100 tonnás kormánylapát a magasba emelkedik. 2.15-kor a Titanic törzse 45 fokban áll, s mintegy 60 méter magasságba emelkedik. 2.18. A kazánok kiszakadnak, minden fény kialszik, az elsõ, 24 méter magas, 50 tonnás kémény letörik. 2.20-kor a hajó utolsó darabja is eltûnik a víz alatt. Az áldozatok száma ezerötszáz, alig hétszázan menekülnek meg.

A Titanic története